Tavaly télen három hétvégét töltöttem azzal, hogy hét különböző nagymama receptkártyájáról származó hétféle burgonyagombóc-változatot hasonlítottam össze, miközben a konyhámban állandóan szerecsendió illata terjengett, és egy táblázatba rögzítettem a textúrát, a sűrűséget és a főzési időt. Ez a táblázatkezelési szokásom valószínűleg a legegyértelműbb bizonyítéka annak, ki vagyok: valaki, aki ír, de nem tud ellenállni annak, hogy először mindent lemérjen.

Ahol az író találkozik az elemzővel

A német és a regionális házias konyha iránti érdeklődésem abból fakadt, hogy kíváncsi voltam, miért maradnak fenn bizonyos ételek generációkon át, míg mások eltűnnek. Ez a kérdés kísérletezés, összehasonlítás és jegyzetelés szokásává alakult, majd az eredményeket olyan formába öntöttem, amelyet bárki elolvashat, aki a konyhájában áll, és azon töpreng, vajon jól sikerült-e a tészta. A kezdők világos lépéseket kapnak; a tapasztalt szakácsok pedig megismerhetik a mögöttes logikát.

Mi vezérli a munkámat

• Minden receptet legalább kétszer elkészítek, mielőtt írnék róla
• A technikák és az alapanyagok apró eltéréseinek nyomon követése
• A trendeket követő gyors megoldások helyett a regionális alapanyagokat részesítem előnyben
• A „miért” magyarázata, nem csak a „hogyan”
• Őszintén beszámolok arról is, mi nem sikerült

A gyakorlati tapasztalatok biztosítják az írás hitelességét; semmit sem osztok meg, amit előbb ne próbáltam volna ki a saját edényeimben. Ha kíváncsi vagy egy ételre, egy technikára, vagy csak szeretnél tapasztalatokat cserélni a gombócokról, írj nekem, vagy böngészd tovább a blogot. Nagyon örülnék, ha elmesélnéd, mi készül a te konyhádban.